Tényleg 6 millióan haltak meg?

2012.04.06 17:40

Végre a valóság

"Azért kellett krematóriumokat berendeznünk, hogy azoknak a foglyoknak a hulláját elégessük, akik fertõzéses betegségekben haltak meg. És ebbõl fonnak nekünk kötelet, hogy azon akasszanak föl minket"

Heinrich Himmler a zsidó világkongresszus képviselõivel folytatott beszélgetése alkalmából 1944-ben.

 

(A téma több bejegyzésből fog állni)

1.

Bevezető

A bejegyzésekben kétséget kizáróan be lesz bizonyítva, hogy az az állítás, hogy a II. vh során hat millió zsidó egy hivatalos német kiirtási politika következményeként halt meg, teljesen alaptalan. Ez az eredmény, mely manapság bizonyos körökben nem kívánatos, egy előítéletektõl mentes vizsgálat eredménye. A vizsgálat kiindulópontja az volt, hogy egyrészt egy ilyen mértékű veszteség statisztikai lehetősége kétséges, másrészt pedig az, hogy ebből az állítólagos veszteségből politikai tőkét kovácsoltak. Ennek a kérdésnek az alapos tanulmányozása engem arról győzött meg, hogy ez az állítás nemcsak túlzás, hanem a háború utáni propaganda kitalációja.

Valójában a rémhírterjesztés nem új. A 20-ik században minden konfliktushoz hozzájárult és minden bizonnyal hozzá is fog. Az I. vh alatt a németeket azzal gyanúsították, hogy belga csecsemőket esznek, valamint azzal, hogy ezeket a szórakozásból a levegőbe dobják és a bajonettjükkel fogják újra fel őket. Éppen úgy azt is állították a britek, hogy a német haderő egy 'testgyárat' tart fenn, amelyben az elesettek testét főzik, hogy abból glicerint és más vegyi anyagokat csinálnak. A császári hadsereg becsületének megsértése. A háború után aztán visszaszívták a vádakat.

A House of Commons (képviselőház) nyilvános közleményében a brit külügyminiszter bocsánatot kért a németek becsületének megsértése miatt. A becsületsértés a háborús propaganda eszköze volt.

A II- vh. után nem adtak le hasonló közleményt. Sőt, a rémhírterjesztő propaganda arról, hogy hogyan kezelte a német megszállás a zsidókat, ahelyett hogy az idők folyamán csökkent volna, inkább növekedett, mind mérgezőségében, mind a rémségek katalógusának sokoldalúságában.

Olcsó és rémisztő könyveket idegeket felkorbácsoló képekkel nyomnak ma is a nyomdagépek, melyek folyamatosan mesélik a koncentrációs táborokról a meséket, amelyekben nem kevesebb mint 6 millió ember lelte halálat. A következő sorok megmutatják, hogy a fenti állítás a legnagyobb mese és a legsikeresebb becsapás. Itt próbálunk egy fontos kérdésre választ adni: mitől fejlődött a II. vh. rémmeséje annyira másként mint az első világháborúé?
Miért vonták vissza az I. vh rémmeséit miközben a II világháborúéit ma hangosabban ismételgetik mint régen? Lehet, hogy a 6 millió zsidó története politikai célt szolgál, vagy akár politikai zsarolásra szolgál?
Ami a zsidó népet illeti, ez a félrevezetés felbecsülhetetlen értékű. Minden emberfajta és minden nép szenvedett a II. vh idején, de senki sem húzott ebből annyi hasznot, mint a zsidók. Az állítólagos hatalmas szenvedés, mely őket érte, hamarosan szimpátiává változott a zsidók országa iránt, melyre ők olyan régen vágytak. A brit kormány keveset tett a II. vh után, hogy a zsidó bevándorlást Palesztinába megakadályozza, pedig azt előzőleg illegálisnak nyilvánították. Az sem tartott sokáig, hogy a coinisták a brit kormánytól Palesztinát elvették és Izrael államot megalapították. Figyelemreméltó tény, hogy a zsidó nép a II. vh után mint győztes kisebbség lépett színre.
Dr. Max Nussbaum, Berlin korábbi főrabbija 1953 április 11-én mondta: A zsidó nép pozíciója a világon - a nagy veszteség ellenére- tízszer erősebb mint 20 éve volt. Becsületes módon még hozzá lehet adni, hogy ez az erő gazdaságilag tovább növekedett a hat millió állítólagos meggyilkolása kapcsán. Kétségkívül ez minden idők legsikeresebb és legtöbbet fiadzó rémmeséje.

1973-ig a nyugatnémet kormány 36 milliárd DM-et fizetett. Ebből a legtöbbet Izrael állam kapta (amely a II. vh idején még nem létezett), amellett egyéni zsidó követelők is kaptak belőle.

 

2.

A hazaszeretetettől való elriasztás

Az állításnak, hogy a II. vh-ban hat millió zsidó halt meg, sokkal továbbmutató jelentõsége van a brit nép és más európai népek számára, mint amennyi elõnyt a zsidó népnek hozott. És itt jön a kérdés magja: Miért a nagy hazugság? Mi a célja? Elsõsorban arra használatos, hogy mindenféle hazaszeretetet vagy nacionalizmust csírájában elfojtson. Ha a brit nép vagy bármely más európai nép megkísérel patriotikusan viselkedni és a nemzet összetartásaval a nemzeti állam túlélését egy olyan korban biztosítani, amelyben a nemzeti állam túlélése veszélyeztetve van, ezt azonnal 'neonácizmusnak' szidják. Mert ugye a nemzeti szocializmus nacionalista volt, és mi mindannyian tudjuk, hogy mi történt akkor- hat millió zsidót semmisítettek meg!. Amíg ez a mítosz él, a népek ezzel a rabszolgalánccal lesznek leláncolva. A nemzetek közötti tolerancia és megértés gondolatát az Egyesült Nemzetek veri a fejünkbe, míg a hazaszeretet, a nacionalizmus, a szabadság és függetlenség egyetlen garanciaja, meg lesz szüntetve. Így fenyeget a cionista oldal az 'Auschwitz' szóval, amikor az a célja, hogy a nemzeti öntudatot elnyomja és megsemmisítse. Manvell és Fraenkel, a zsidó írópár teszi ezt világossá a következõképpen: Az európai és Amerikai fehér fajok az évszázadok folyamán magukat mint uralkodó népet tekintették. A huszadik század, Auschwitz százada tette az elsõ lépést a sokfajú partnerviszony elismerésére.. Mindenki csodálja a zsidó nép sikerét, ahogy az az évszázadok folyamán és még ma is a saját faját tisztán tartotta és tartja. Ebben a fáradságukban erõsen támogatja a zsidókat a hat millió meseje, amely mítoszként húzza alá a nagyobb zsidó szolidaritás szükségességét. Sajnos, ez a hazugság más népeknél ennek az ellenkezõjét hozta. Ezek harcra és önmaguk fenntartására képtelenek lettek.

A következõ oldalak célja a valóság kimondása. A kitűnő amerikai történész, Harry Elmer Barkes írta: A kísérlet, a megsemmisítés-kérdésnek egy felelõs, objektív és valósághű vizsgálatat elindítani, ... biztosan a legkétségesebb feladata annak a történésznek, aki ezt ma teszi. Ennek a nagy feladatnak a kapcsán a történeti valóságot hozzuk elõtérbe és a hazugság nyomását szüntetjük meg, úgyhogy aztán szabadon nézhetünk szembe a ránk lesõ veszélyekkel.

 

folyt.köv...

]]>