Összeesküvés-elméletek, titkos katonai kísérletek, klímamódosítás, avagy csak hétköznapi fizika és hétköznapi jelenségek? Egy kis magyarázat, hogy miket is láthatunk az égen, ami egyeseknek gyanús.
Az emberek nagy része nem bámul fel az égre, maximum, ha mennydörgést hall. Vagy talán megnéz egy naplementét, amelyet átitat a romantika és a szúnyogzümmögés. Nagyritkán, véletlenül észrevesz azonban valamit, ami eltér az átlagostól, megszokottaktól... Akinek van némi tudományos érdeklődése, az kérdezősködik, utánaolvas. Akinek nincs, az csak kimondja az ítéletet a látott jelenségre: íme, a kormány mérgeket hint a levegőbe fölénk...
Amerikában kezdett elterjedni az a nézet, miszerint a kormány és a hadsereg a repülőgépek segítségével különböző vegyi anyagokat permetez szét a légkörben... Ezen feltételezett titkosan működő repülők nyomait elnevezték chemtrail-nek (contrail a kondenzcsík, chemtrail = kémiai csík...). Amikor olyan kondenzcsíkot láttak, amely nem keskeny és szögegyenes, rögtön kitalálták, hogy "íme a bizonyíték, hogy nem normál csíkról van szó, hanem kémiairól, azért látni olyan furának"
Nézzük meg elsőnek, hogy voltaképpen mi is a kondenzcsík!
A hajtóművek üzemanyagot égetnek el, az égéstermékek különböző, kis mennyiségű oxidok, kén, nitrogén, CO2, víz, koromszemcsék. A repülőgépek hajtóműveiből kiáramló égéstermékek a légkörben lévő vízpára számára kondenzációs magvakként szolgálnak. Ez azt jelenti, hogy amennyiben jelen van kellő mennyiségű víz a repülési magasságban, akkor a kis mikroméretű szemcsékre, amelyek a repülőgépből kiáramlanak, ez a víz kicsapódik, kifagy - ahogy normál felhőképződés során is a levegőben lebegő kis porszemcsék szolgálnak kondenzmagvakként. Azt bárki megfigyelheti egy hűvös reggelen, hogy a levegő páratartalma a fűszálakra, tereptárgyakra csapódik (harmat, vagy dér formájában); ugyanez történik odafenn is, csak egészen kis méretűek a "tereptárgyak".
Abban a magasságban, ahol a repülőgépek közlekednek (néhányezer méter), hideg van, jóval hidegebb, mint idelenn a felszínen, a légnyomás pedig alacsony, így a levegő képes vízpárával túltelítetté válni (a levegőt képzeljük el egy folyadéknak, amelyben x mennyiségű vízpára oldható fel; ha több van benne, mint ami feloldható, akkor válik túltelítetté, ez a pára mennyiségén kívül a hőmérséklettől is függ, minél hidegebb van, annál kevesebb pára képes feloldódni, így hamarabb kialakul a túltelítettség). Ennek folyományaként, ha lehetősége van a párának kicsapódni valamin, azonnal meg is teszi. A repülőgépek szolgáltatta kondenzmagvak tehát elősegítik, hogy a levegőben lévő párából felhő képződjön. Ugyanis a kondenzcsík nem más, mint felhő, pusztán az emberi tevékenység segíti elő a létrejöttét.
A kondenzcsíkok, hasonlóan a normál felhőkhöz, válaszolnak a légkör fizikai hatásaira. Ha fúj a szél, szétfújódnak, ha kiszárad a levegő, feloszlanak, ha nedvesebb a levegő, kiterjednek és megnőnek. Magassági elhelyezkedésük alapján a fátyolfelhők (cirrusz) közé lehet sorolni őket, leginkább azokhoz is hasonlítanak, mivel miniatűr jégkristályokból állnak.
Van azonban még egy mesterséges hatása a repülőgépnek odafenn: kis örvények szakadnak le róla, ami aerodinamikai okokra vezethető vissza. Ezek az örvények aztán továbbterjednek a gép mögötti területen - amely pont ugyanaz, ahol a kondenzcsík is kialakul. Ettől sokszor kis csomócskák, gömbölyded vonalakat mutató csavarodások láthatóak a kondenzcsíkban. Mindössze az aerodinamika felelős érte.
Tehát ha valaki rászán egy kis időt, amikor mondjuk láthatóan sok a kondenzcsík felettünk, s figyeli, hogy egy elhaladó repülő vékonyka csíkja miként terjed szét és lesz apró pamacsokból álló, vagy finom szálacskás kiterjedésű fátyolfelhővé, saját szemével győződhet meg róla, hogy gyakori és természetes folyamatot lát.
Az, hogy mennyire láthatóak a kondenzcsíkok, milyen sokáig maradnak fenn és mennyire terjednek szét, csak attól függ, hogy az adott légréteg páratartalma, hőmérsékleti- és szélviszonyai mit tesznek lehetővé. Sok esetben egészen rövidke csíkot látunk - például egy hidegfront átvonulta utáni száraz levegőben. Melegfront előtti nedves légtömegekben azonban nagyon sokáig (hosszú órákig) is fennmaradnak a csíkok, kiszélesednek, a magaslati szelek meg-megcsavarják, feldarabolják őket.
Számtalanszor látni, hogy nincs kondenzcsík a repülő mögött, vagy egy darabig van, aztán eltűnik - ilyenkor nem a kapitány kapcsolja ki a hajtóműveket, hogy aztán kicsit távolabb megint csík képződjön, hanem a gép érkezik olyan légtömbbe, ahol nincs számottevő nedvesség, ami kicsapódhatna kondenzcsík formájában. Azt is megfigyelhetjük, hogy a négymotoros repülők mögött is a 4 különálló csík egy idő után "összeforr" kettővé - ezt is a turbulenciák okozzák, ahogy a gépet követő légáramban egymásba csavarják a két - két csíkot a repülő két oldalán.
Sokszor voltam szemtanúja a "kondenzcsík változásoknak", ahogy megcsavarodnak, hullámosak lesznek, szétszakadnak, kis hurkok képződnek rajtuk, a csík körül megforduló spirális örvények alakulnak ki, stb.
Amikor a kondenzcsík kis kerek örvényekre szakad, vagy spirálisan végicsavarodik az égen, az az ún. Crow-instabilitás miatt lép fel: a spirálisan forgó légrétegben (csőben) az örvények szétszakadnak és újra egyesülnek, ebből jönnek létre a gyűrűszerű képződmények, illetve nagyobb léptékben a teljes kondenzcsík spirálisan felcsavarodik.
A kondenzcsíkoknak árnyékuk is van, ez akkor válik láthatóvá, ha a repülési magasság alatt van egy vékonyabb felhőréteg, amelyre a fenti kondenzcsík (ugye ez is felhő) árnyéka rávetül. Erről az árnyékolásról derült ki, hogy elég jelentős hatása van. A "911" esemény után Amerikában nem nagyon szállt fel repülőgép, s ezt követően a kondenzcsíkoktól mentes égbolt alatt nappal mérhetően jobban melegedett a felszín - hiányzott az árnyékoló hatás, amelyet a kondenzek biztosítottak.
Előfordul - főleg nagy sebességű vadászgépeknél - hogy nem a hajtóművek kondenzanyaga válik láthatóvá, hanem a szárnyvégeken képződik egészen vékony kondenzcsík. Ez úgy jön létre, hogy a szárnyvégek keltette örvénylés hatására kis területen erős nyomáscsökkenés lép fel, s emiatt ott buborékok képződnek, s így kis csomókban az örvény mentén összegyűlik a víz (kavitáció), de ez csak nagyon páradús levegő esetén alakul ki. Ilyesmi kialakulhat bármilyen, a gyorsan repülő gépről kiálló tárgy mögött.
Tehát a kondenzcsíkok kialakulása számtalan alapvető fizikai körülmény hatása alatt történik, ezek mind, egytől egyig érthető és természetes magyarázatot adnak a kondenzcsík formavilágára, időbeli változásaira.
De mi van azokkal a felvételekkel, amelyek során jól láthatóan valamilyen anyagot bocsát ki a replőgép, s ez az anyag nem a kondenzcsík?
Két egyszerű magyarázatom van kapásból: vészhelyzetben egy repülőgép képes az üzemanyagtartályát a levegőben kiüríteni; illetve vannak speciálisan átalakított repülőgépek, amelyeket például tűzoltásra használnak.
Számtalan ezekről az eseményekről készült felvételt próbálnak azzal magyarázni, hogy a kormány által különféle célokkal a levegőbe engedett anyagok látványos leleplezései ezek...
Rengeteg esetben olyan légköroptikai jelenségeket neveznek ki chemtrail-bizonyítékoknak, amelyeknek az oka szintén nagyon egyszerű fizikai tény. Ezek a jelenségek azok a színes felhőcsíkok, ívek, foltok, amelyek a felhőket alkotó, jó esetben szabályoshoz közeli hatszögletű (a hópelyheken ugyanez a formavilág jelentkezik) jégkristályok fénytörési jelenségei hoznak létre.
Van, hogy a Nap vagy a Hold fénye (holdudvar) törik meg a jégkristályokon, a kristályok alakjától, szabályosságától, egységes vagy vegyes voltától függően. Ezeket összefoglaló névvel halo-jelenségeknek nevezzük. Sok esetben nem látszik a teljes létrejönni képes jelenség, csak egy-egy darabja azon égboltrészen, ahol a körülmények megfelelőek, s aki nem ismeri a jelenségkört, s nem találkozott még ilyesmivel, könnyedén hiszi el a félrevezető rémhíreket a kémiai anyagok légköri jelenlétéről... (Akit érdekelnek e jelenségek, írjon a fórumra vagy üzenjen és Én szívesen írok róluk bővebben)
Néhány esetben (ez nem hazánkra jellemző) a felbocsátott rakéták nyomvonalán láthatóak színes, felcsavarodó "kondenzcsíkok", ezek azonban nem a troposzférában, hanem a sztratoszférában vannak, s a hajtóművek égéstermékei is különböznek a repülőgépekétől. Ez esetben a csík anyagában kénsav, kénessav, salétromsav, sósav is van, ha csak kis mennyiségben is, ezek az anyagok aztán valóban sokszínű és látványos felhőket alkotnak a magas légkörben, ha alkonyatkor, vagy hajnalban történik a rakétakilövés; mivel ezen időszakokban a felszínen még nincs világos, de a magas légkörbe már vagy még jut napfény, s ez elegendő ahhoz, hogy ezeket a rakéta-kondenzeket megvilágítva fénytörést okozzon.
Hasonló jelenség előfordul rakéták nélkül is. Télen a sarkvidék környékén a sztratoszférában kialakulnak az úgynevezett gyöngyházfényű felhők (amelyek a nevüket a gyöngyházhoz hasonlatos színezettségükről kapták), ezek létrejöttében sima vízjég vagy a rakéta-"kipufogógáz" savas öszetevőihez hasonló normál légköri anyagok játszhatnak szerepet, az utóbbi esetben színesebbek a felhők. Klimatológiai és környezetvédelmi kutatások során fontos jelek ezek a felhők, ugyanis pont a savasságot részben emberi hatásúnak gondolják; vagyis itt is egy jól tanulmányozott jelenségről van szó. Sztratoszférába feljutó vulkáni eredetű savak szintén elősegíthetik a gyöngyházfényű felhők kialakulását - ez a természetes forrásuk e felhőknek.
A kondenzcsíkok is válhatnak színessé, ha nem is túl gyakran. Most nem az alkony- vagy hajnalpír által vörösre festett kondenzekre gondolok, hanem normál nappali körülmények közt létrejövő jelenségre. Elsőre elég titokzatosnak tűnik, hogy miért is lesznek egyes repülőgépek kondenzcsíkjai színesek, de ma már erre is van kézenfekvő magyarázat. A lényege az, hogy itt is az aerodinamika felel a színességért, és a repülőgép szárnyai felett s mögött kifagyó kristályok nagyság szerinti sorredbe állnak be, a repcsihez legközelebb az apró méretű kristályok jelennek meg, ahogy távolodunk, egyre nagyobbak lesznek a kristályok. A különböző méretű (mikronos nagyságrendű) kristályok a szóródás miatt különböző színeket hoznak létre. (Ez a Mie-féle szóródás miatt van így, vagyis itt a szemcseméret függvényében változik a szórás)
Vannak esetek, amikor az ember befolyásolja a felhőképződést. Elsősorban a jégeső-elhárítást kell említeni, amelyről talán elég sokan hallottak, nálunk a hetvenes években kezdődött ez a tevékenység, azóta pénz hiányában egyre kisebb jelentősége van sajnos. Ez esetben a felhőbe, amely potenciális jégeső-veszélyt jelenthet, ezüst-jodidot lőnek fel, ez kondenzmagokat biztosít, így a felhőben lévő pára nem a már meglévő kisebb jégszemcsék méretét növelve fagy ki, hanem az új (mesterségesen bevitt) kondenzmagokat részesíti előnyben, így a képződő jég apró szemcsés lesz, nem tud károkozásra képes méretűvé nőni, s így a talajig lejutni. Olvashattunk a felhőoszlató eljárásról a 2008-as pekingi olimpia, vagy korábban a G8 találkozó kapcsán. Ezen esetekben is voltaképp esőt csinálnak, vagyis a potenciálisan egy adott hely fölé esőt hozó légtömegből még az adott helyre érkezése előtt kicsapatják a vizet - hasonlóan a jégesőelhárításhoz itt is használhatnak ezüst-jodidot, vagy szárazjeget, esetleg cseppfolyós nitrogént. Moszkvában bevett gyakorlat, hogy nagy országos ünnep előtt (pl. Győzelem Napja vagy május 1.), ha szükséges felhőoszlatást alkalmaznak, amelynek során a várostól 100-200 km-re katonai repülőgépekről szórják a fentebb említett anyagokat a levegőbe.
Összefoglalhatjuk annyival a témát, hogy bár rendkívül tetszetős és izgalmas az összeesküvés-elmélet, amelyet egyre több helyen olvashatunk a chemtrail kérdéskörben, van egyszerűbb, érthető és logikus fizikai magyarázat a felmerült kérdésekre.
Várom a véleményeket a Fórumon, a Facebookon vagy privát üzenetben...!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg Te is ismerőseiddel!
